Május közepe felé elhatároztuk a Bársony István fotóklub tagjai közül néhányan, hogy egy meglévő, de eléggé kicsi homokfalat megnagyobbítunk. Tavaly már fészkelt itt kb 5 család. Ha nagyobb a fal, hátha több madár veszi ki albérletnek. Így is történt. Tegnap minimum 20 madarat láttam, Ami jó hír.
A fal nagyobbítás:
Kicsik és nagyok lelkesen ástak és lapátoltak. Jó, hogy van egy ilyen csapat, aki néhány madár boldogságáért hajlandó dolgozni. Lest nem építettünk, hanem les sátor vagy álcaháló.
És végül néhány kép, amit tegnap sikerült készíteni a gyurgyalagokról.
Egy kis ismertető a gyurgyalagról:
Előfordulás
A Pireneusi félszigettől az Urál hegységig , illetve Kis-Ázsiától Közép-Ázsián át Kasmírig terjed. Költ Északnyugat-Afrikában és előfordul Dél Afrikában is.
Európába májusban érkezik, augusztus végén, szeptember elején indul útnak Észak-Afrikába és Nyugat-Ázsiba.
Megjelenése:
Tollazata a napfényben ragyogó színeket szór: hasa kékeszöld, dolmánya, feje gesztenyebarna, vállfoltja és torka aranysárga. Szemsávja, torokszalagja fekete. Hosszú, fekete csőre hegyes és enyhén hajlított. Meleg, napsütötte domboldalakat, a déli fekvésű homokbányákat, folyópartokat kedveli. Szárnyának fesztávolsága 44–49 cm. Tömege 40-65 g.
Rovarevő specialistaként többnyire kisebb-nagyobb szitakötökkel, lepkékkel és sáskákkal táplálkozik. Ahogy a nevük (merops apiaster =“méhevő”, “méhészmadár”) is sejtetni engedi darazsakkal és méhekkel is fogyasztanak, némileg ellenállóak a szúrásukra, de kitépik a fullánkjukat, mielőtt lenyelnék őket. A gyurgyalagot a méhészek valószínűleg kiirtanák, de távolról sem fogyasztanak annyi méhet, mint azt sokan gondolnák. Legfeljebb az esős napok jelenthetnek kivételt, vagy ha a kaptárakat a telep közvetlen közelében helyezik el, szinte felkínálva a méheket.
Télen akár 2500-10.500 km-t is megtesznek délre vonulva, mert táplálkozásukhoz csak ott találnak elegendő rovart. Csak nappal tudnak vonulni, de röptükben is tudnak táplálkozni.
A werk képeket köszönöm Karai Évinek.
írta: Pálinkás István