Kaptam egy felkérést hogy szürke marhákat kéne fotózni amelyek szinte szabadon vannak tartva. Mondjuk nem a közelben, hanem Martonyiban. Egy szombati napra esett a választás, dél körül indultam 15 órára le is értem. A tulaj körbevezetett a több száz hektáros területen egy terepjáróval. Ezután átadta a kulcsot hogy menjek és fotózzak amit jónak gondolok. Egy gondolata volt összesen, a képek tükrözzék hogy itt mennyire boldogok és szabadok az állatok. 
Elkezdtem bejárni a hatalmas területet. Hihetetlenül lenyűgöző táj. Hegyek veszik körbe ezt a fantasztikus völgyet.
A Rakacai víztározó felett terül el ez egyik legelő.
A víznél össze gyűlt rengeteg jószág megrohamozta az itatót hogy egy hosszú nap után csillapítsa szomját.
Anguszok.
Ahogy haladtam át az egyik területről a másik irányába egy rókacsaládra lettem figyelmes. A cserjés és egy terep találkozásánál vettem észre az öt kölyköt az anyukkal. Kb 25 méterre lehettem tőlük de észre vettek és eltűntek a cserjés bozótjába. Közelebb mentem és a nagy fűbe lapulva vártam hátha előmerészkednek újra. Alig fél óra várakozás után meg is jelent egy bátor rókafi, de a többiek nem jöttek elő hiába vártam.
Nagy élmény volt róka kölyköt fotózni kb 4 méterről 
A fotózás végeztével indultam vissza a fővárosba, nem sok kedvem volt vezetni mert elfáradtam kint a terepen a rengeteg sétától. De megérte.
Martonyi után mennem kellett lefotózni a szürke marhából készült ételeket. Guszták, ínycsiklandó voltak az elkészített ételek, na meg finomak is.
Szürke marha hamburger. Semmi túlfűszerezés csak só, bors és a hús igazi íze.
A ragú is fantasztikus volt.
A steak is fenséges volt.
Kép és szöveg: Pálinkás István
