Romantika a javából

Napközben kaptam egy telefonhívást egy fiatalembertől, hogy szeretnének egy közös fotózást a párjával, de azért előtte eljönne megbeszélni. Délután el is jött és felvázolta az elképzelést. Meglepetés fotózás lenne a kedvesével, akivel néhány nap múlva lesznek 10 éve együtt. Húúú, gondoltam ez izginek ígérkezik…. majd folytatta. Ő félidőben valami ürüggyel elmenne és átöltözve, virággal a kézben vissza osonna és megkérné a kedvese kezét.

A megbeszéltek alapján érkeztem meg a Népkertbe… természetesen szokásomhoz híven előbb 🙂 Mikor megérkezte,k odaléptem a hölgyhöz és bemutatkoztam géppel a vállamon. Mire ő teljesen meglepődve: Fotózás lesz? Mire a leendő vőlegénnyel felnevettünk hogy igen. Szegényke, mit sem sejtett az egészből. Új ruhát kapott, smink, fodrász, miegymás és ezek fényébe se számított rá. Azt hitte, csak vacsorázni mennek. Elkezdtünk sétálni és arra alkalmas helyeken készítettünk néhány képet.

Haladunk tovább, hiszen cél az volt, hogy minél inkább eltávolodjunk a kocsiktól. Fél óra múlva Zoli közölte, hogy a kocsiba maradt a cigije, amíg visszasétál készítsünk néhány képet Xéniáról szólóban.

Így is tettünk, de elég sok idő eltelt és Zoli sehol…. mondom mindjárt jön.

Átöltözött… ing… nadrág… zakó… virágcsokor… visszalopakodott a fák takarásában és megjelent. Volt nagy meglepetés. Letérdelt, átnyújtotta a virágot és a gyűrűt.

Az elérzékenyülés természetesen nem maradt el….. igent mondott!!!

Örülök, hogy részese lehettem ennek a meghitt pillanatnak.

 

Kép és szöveg: Pálinkás István