Terveztem hogy egy napot rászánok az ölyvekre. Néztem az időjárást hogy mikor lenne a legoptimálisabb kimenni. A február 29 jónak ígérkezett, Hóesés és néhol még a nap is kibújik. Beszéltem Zsolti barátommal hogy nem lenne e kedve kicsit fagyoskodni. Eljött a reggel és kiértünk. Még szinte sötét volt. A farhát kihelyezve és vittem egy kis szotyit hogy amíg az ölyvek nem jönnek apró madarak hátha bejönnek csipegetni. Az első beszállás kb egy óra múlva történt. Egy hollópár érkezett és néhány szarka. Jól szétpakoltak. A kaja nagy részét kipakolták a gödörből. A hollópár olyan szeretettel volt egymás iránt hogy hihetetlen. Hisz nincs is párzási szezon. Csőrözés egymás turkászása.
Az ölyv is megérkezett de egy ideje ott lehetett mire észrevettük mert elég messze szált le és onnan gyalogolt egyre közelebb. A hollók féltették a kaját ezért hamar kialakult a viaskodás.
Hóesés hihetetlen hangulatot hozott a képekhez. Aztán közelebb jött és még egy ölyv csatlakozott hozzájuk, de sajnos elég rövid időre.
Aztán a gyönyörű világos tónusú ölyvet is sikerült elkergetniük. Sajnos! A hollók tovább folytatták a “turbékolást” és az evést.
Támadás!
Udvarlás!
írta: Pálinkás István
